Születés történet

Iza baba születése:

2009.április 24. hajnal,még elindult Miki dolgozni.Én meg próbáltam aludni tovább.Aztán ahogy feküdtem,egyszer csak egy pukk.Na mondom ez gyanus….óvatosan felkeltem(így a matrac megúszta)és hát folyt egy pici magzatvíz,majd megint,de nem áltam tócsában,csak szivárgott.Ez volt negyed 6kor.Hívtam Mikit forduljon vissza mert elfolyt a magzatvíz.Azt nem tudom h mekkora sokkot kapott első hallásra.Én addig bedobáltam még 1-2 dolgot a táskába pl töltőt meg papírok.Ettem is egy kiflit meg kis tejet ittam,közben gyorsan tudósítottam a fórumokon hogy mi az eltűnésem oka.

2 nappal szülés elött

Fájások ekkor még nem voltak,csak menszis görcsök.Ahogy hazaért Miki összekapta magát és egy 10 perc alatt besétáltunk a kórházba.Csengettünk a szülőszobánál.Engem rögtön behívtak,megvizsgáltak és felvették az adatokat.Na persze innentől már jobban folyt a magzatvíz….fájások meg csak rendszertelenül voltak.CTG-re kötöttek a vajúdóban,majd rövid időnbelül Mikit is beengedték.Ekkor még jókat beszéltünk,telefonáltam,smst írtam és társai.Megvizsgált a doki is,és kaptam egy szülésznőt(aki írtó kedves volt végig).Kaptam infúziót is,meg antibiotikumot.

Délben kezdődtek a rendszeres fájások amik egyre erősödtek is.Ezek 5 percesek voltak.De még mindig semmi,továbbra is 1 ujjnyi voltam.2 körül jöttek a 2-3 percesek…egyre erősebbek.De tágulás nuku,így megkaptam az oxitocint.Na erre a fájások persze bedurvultak,de nem bántam,reméltem h akkor bizti tágulok rendesen.Na persze nem így volt,sőt a baba se akart lejebb menni.Doki még meg is jegyezte h ugye mindig mondtam magának h nagy ez a baba hozzám képest…Közben el kellett menni vhova,de ebből csak annyit vettem észre h a szülésznő vizsgál és nem ő.És sikerült 2 ujnyira tágulni!

Miki végig mellettem volt,mikor ki kellett mennie mert vizsgáltak vkit alig vártam h visszaengedjék!!Aztán olyan 5 körül kaptam még vmit ami állítólag lejebb csalogathatja a babát.Azt hiszem ekkor kezdtem el igazán elfáradni.2 fájás között majdnem elaludtam.Beszélni már nem nagyon tudtam,csak vártam a következő fájást.Miki meg mindig szólt ha rosszul vettem a levegőt,erre néha már nem tudtam figyelni.

Közben mondták h 6 ra jön a doki,meglátjuk mi lesz.Úgy vártam mint a messiást,végül fél 7re ért be,megvizsgált.Közölte h továbbra is 2 ujnyi,baba nem jött le,ebből műtét lesz.Én már csak annyit tudtam neki mondani h oké.Persze rögtön kérdeztem a szülésznőt h ez mennyi idő(nameg hány fájás…)Mondta h 15-20 perc.Aztán 5 percen belül jöttek is értem(ezért jó ha az ember dokija a főorvos,és épp ügyel is)Aztán fel kellett állni,felülni a másik ágyra…na ez is kb 5 perc volt,mert közben ugye jöttek a fájások.Utolsó puszi Mikinek és toltak is.

A műtőben szintén 2 fájás között sikerült lemásznom…és már kaptam is a szurit..vagyis kaptam volna,ugyanis 12 órás fekvés után vhogy nem volt túl laza a hátam…De nagy nehezen sikerült beadni!Az anesztes nagyon profi volt!

Maga a műtét nem volt rossz érzés,egyedül azt éreztem amikor megnyomtak egész felül a gyomromnál…az én kislányom ugyanis még ekkor is visszafelé menekült,úgy kellett elkapni!Érezni nem is éreztem semmit,csak hallottam ahogy mindenki mondja hogy mennyi haja van!!Aztán h egy picit a nyakán van a köldökzsinór…ekkor azért picit frászt kaptam,mert nem hallottam sírni.De aztán picit messzebbről már jött is a visítás,mint egy kismalac.Közben engem „pakoltak” össze és a fejemhez hozták Izust,megpuszilgattam majd vitték az apjához ki.Közben meg mondták az adatokat.19:11,55cm,3270 g.10/10es apgar.A fejkörfogat meg 33cm,mellkas 34cm.Aztán vártam,arra gondoltam h Iza már biztos helyen van az apukájánál.(fél füllel hallottam vmit a lepényemről,az csak később tudtam meg h nagyon nehezen vált le,bolyhosodva volt vagy vmi ilyesmi.)

Végül a műtét után a dokim mondta h gratulál és jól megdolgoztam érte!

Kifelé tolva már hallottam ahogy mondják h apuka jöjjön a babával!!És akkor megfoghattam a kis magzatmázas babómat.És ismét búcsú Mikitől,meg most már Izustól és vittek az örzőbe.

Na miután az őrzőben elláttak és a telefonomat töltőre tetettem jöttek mentek az smsek,hívások.Aztán kis fájdalom csillapító után még aludtam is egyet.Hajnali fél 2 kor ujra „generál”,majd mondta a nővér h próbáljak mozogni,forduljak oldalra stb.Piszkosul fájt,de csak arra tudtam gondolni h minné elöbb lejussak az osztályra és Iza nálam lehessen!Aztán korán volt ébresztő,olyan 5 körül.Én rögtön kérdeztem h mikor lehet felkelni!Szerintem ilyet nem sokszor hallhatott a csaj,mert visszakérdezett h fel akarok kelni?!Aztán látta h komolyan mondtam,és mondta h akkor engem visz.Segített lezuhizni stb.Aztán járkálgattam…mondták is h hova szaladok!Végül 10 körül felhozták Izát egy picit,megpróbáltunk szopizni is.De még nem ment.Meg vitték is vissza.Végül ebéd után kerültem le a gyerekágyra.

Mindent egybevéve nincs rossz érzésem,a fájásokra már nem is emlékszem,a műtétről meg csak a heg fog árulkodni,de a lényeg h mindketten jól vagyunk!!

Kis besárgulás után végül kedden jöttünk haza,3140gal!

2009.04.29.